A tejjel nem ilyen egyszerű, egy darabig bírja a szervezete, de csak a tejtermékeket, a tejivással meg se próbálkozunk.... Sebaj, meg vagyunk mi anélkül is!
A gluténmentesség pedig az életünk részévé vált, és az is marad örökké, hiszen a cöliekia nem egy kinőhető "dolog", az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, csak kezelhető, egy életre szóló szigorú gluténmentes diétával.
Pár nappal ezelőtt még úgy érezhettem volna, hogy még ha nem is egyszerű az életünk, ha vannak is nehézségek, végre be állt kicsi lány diétája, tudjuk mit lehet és mit nem, bele tanultunk, megy minden a maga útján. Hát nem! Megint tévedtem... Elérkezett az éves controll napja, nem számítottam semmi rosszra, bár voltak gyanús hasfájások, de ezeket másnak tulajdonítottam, lelkesen és optimistán mentünk. A diétát tartjuk szigorúan, nem lehet semmi gond. De a hasfájások miatt a Doktor nénink elküldte Bogit ételallergia vizsgálatra, prick tesztet csináltak. Nem tudom leírni azt az érzést amikor kimondták az eredményeket... Disznóhús, csirkehús, kakaó, paradicsom, borsó. Allergiás rá.
Alighogy ki léptünk az ajtón, kicsi lány azt kérdezte, hogy akkor most mit fog enni? Hiszen ezeket nap mint nap fogyasztotta, ha a húsokat nézzük a felvágottak. A paradicsom? Ha szezon volt, mindenhez evett amihez lehetett, vagy csak kiszaladt a kertbe és megevett egyet, a kedvenc húsos tésztája ketchuppal. A kakaó? Palacsinta, sütemények, kalácsok.... Nem is folytatom a sort.
Ezek jöttek ki. Ezt dobta az élet. Ezt kell elfogadnunk. Egyenlőre. Mert azt még nem tudjuk hogy ezek közül mi az ami okozza a panaszait, de elképzelhető az is, hogy egyik se, és nincs is összefüggés a hasfájások és az allergiák között. Tehát az előttünk álló hetek,hónapok arról fognak szólni, hogy kiürítsük a szervezetét ezektől, és egyesével adjuk vissza, közben figyelünk! Hogy mikor és mitől van rosszul. Elő kerül újra az étkezési napló, lehet jegyzetelni. Nem lesz könnyű ez se, de másképp sajnos nem fog menni.
Kicsi lány össze omlott. Ez már nagyon sok neki, mindig erős volt, soha nem evett semmit amit nem lehetett, vagy amiről nem tudta, hogy szabad-e, Ő volt az aki erősebb volt mindenkinél! Amióta ez ki derült, megváltozott. Bezárkózott, nem hajlandó beszélni róla, de ha szóba kerül is, magát hibáztatja érte. Ő tehet a betegségéről! Próbáltam meg magyarázni neki, hogy ez nem igaz, de ez most nem működik. Nem tehetek mást csak meg ölelem amikor kibukik és sír, meg ölelem, simogatom, és ha kell ezerszer is el mondom neki hogy mennyire szeretem! És azt is, hogy meg oldjuk! Menni fog, eddig is ment, ezek után is menni fog, bízzon bennem ahogy eddig is tette! Hiszen mi erősek vagyunk, nincs olyan most sem, ebben a helyzetben sem, hogy lehetetlen!
De azért ez nem ilyen egyszerű... Amikor nem látja, amikor iskolában van, nálam is eltörik a mécses, de akkor most hogy is? És mit is? Be megyek a boltba, eddig se volt nagy választék ami pl. egy csokit jelenti, de most aztán abszolút nincs. Most van az, hogy nincs! Egyenlőre. De ezt az időszakot valahogy végig kell csinálni, ki kell bírni! Nyelem a könnyeimet egy darabig, de aztán ki jön. Már nem bírom vissza tartani. Ha nincs itthon, jöhetnek a könnyek, jöhet a düh, a mérgelődés, és a kérdés, hogy miért pont Ő??? Jó, erre nem kapok választ, de mindig felteszem magamnak...És nem csak én, hanem mindannyian a családban. A Nővére is állandóan ezt kérdezi, de nincs rá válasz. És nem is lesz...
De az én szemembe Ő mindig különleges, kivételes gyermek lesz! Nem csak azért mert az édesanyja vagyok, hanem mert Ő különlegesen ERŐS, különlegesen hatalmas ÖNURALMA van, és különlegesen GYÖNYÖRŰ!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése