2016. szeptember 20., kedd

Második otthon

Már nem is emlékszem, hogy kerültem Közéjük. Ajánlották, vagy hirdetésben láttam? Nem tudom. De arra emlékszem, mekkora szeretettel fogadtak. Ahogy mindenki mást is. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, és leírni a legjobban, hogy fény voltak az alagút végén. Alagút amibe belekerültünk amikor kiderült, hogy Bogi lisztérzékeny. Sötétben tapogatóztunk, próbáltuk felfogni, megérteni miről is van szó. Rengeteget olvastam azokból a papírokból amiket a dietetikusunk adott, bújtam az internetet, de ott valahogy nem tudtam kiigazodni a dolgokon, ellentmondásos volt, egyik helyen ezt olvastam, a másik helyen az ellenkezőjét annak amit előtte olvastam. Többször megfordult a fejemben az is, hogy ki is nőheti a lisztérzékenységet. Ma már persze tudom, hogy nem, de akkor tudatlanként olyan jó volt ezt olvasni. Volt aki azt mondta, hogy be vesz egy tablettát, és minden rendben, ehet gluténtartalmú ételeket. Képes voltam még ezt is elhinni. Megérteni, és elfogadni azt a tényt, hogy a gyermekünk gluténérzékeny, nem könnyű. Tehetetlennek érezzük magunkat, képtelenek vagyunk megérteni, és elfogadni hogy mivel állunk szemben. Maga a tudat pedig, hogy ez egy életre szól, nem gyógyítható, ez a legnehezebb. Persze nem mindenkinek, de aki,-ahogy mi is-, először hall erről a betegségről, aki soha azelőtt még csak hallomásból se ismerte a lisztérzékenységet, annak igen csak nehéz dolga van. Emlékszem, mi azzal intéztük el a dolgot, hogy jó hát akkor nem eszik olyan ételt amibe liszt van. Ennyire nem voltunk tisztába azzal, hogy mivel állunk szembe. 
Az egyik közösségi oldalon bekerültem egy nagyon jó kis csoportba. Gluténmentes konyha, és lisztérzékeny hétköznapok. Nekem elsőre már a nevük is biztatóan hangzott. Amivel elsőre szembe kerültem, az a bensőséges, családias hangulat. Meglepő volt, hogy a csoporttagok kimerik írni az üzenőfalra a problémájukat, és akik épp ott vannak, mind-mind igyekeznek segíteni. A másik igencsak meglepő volt, a sok jobbnál jobb recept, képekkel. Na ilyeneket én soha nem fogok tudni csinálni! Ez volt az első gondolatom. 
Olyanok Ők mint egy hatalmas család, a szó szoros értelmében! Segítik egymást, receptekkel, tanácsokkal a diétát illetően, vagy csak igyekeznek erőt adni másoknak ha arra van szükség. Mert bizony sokszor eltörik a mécses. 
Nálam is eltört, amikor azt láttam, hogy Bogi nem akar enni. Nem fogadja el az új ízeket, látja, hogy mi, a család azt esszük amit Ő is ehetett, de már nem. Nagyon sokszor, és sokat sírtam emiatt akkor. Az a bizonyos tehetetlenség. Nem tudtam mit tegyek. Akkor már benne voltam ebben a csoportban, és Ők voltak a megmentők. Írtam Nekik, és pár percen belül jött is a sok válasz, mit próbáljak, mit készítsek, hogy készítsem. Lassan megindultunk az evéssel, jöttek a katonák, a játékos evések, és a bizonyos kisegér is, aki szemtelenül elvitte a falatokat. Ha megakadtam? Már nem fakadtam sírva, ott voltak, volt hova fordulnom tanácsért, segítségért. Ha elrontottam egy receptet? Eleinte nagyon kiborultam. Hiszen nem éppen olcsó alapanyagokról van szó. Annyira ki tudtam akadni, hogy azzal Bogit is megijesztettem. A sokadik ilyen elrontásnál, Bogival együtt sírtunk, és azt mondta nekem. " anya, nekem nem kell semmi, csak ne sírj, és ne legyél mérges!" Na ez észhez térített, és össze szedtem magam, újra jött a csoport, segítettek, és megtanítottak arra, hogy fogadjam el ha valami nem sikerül, megtanították, hogy azt amit elrontok, fel lehet használni másra is. Megtanították, hogy másképp álljak hozzá, ne fogjam fel tragédiaként, ha nem sikerül valami. Megtanultam végre nevetni is, az elrontott dolgokon. Az első a csoporttal megosztott, elrontott alkotásom, egy bizonyos pudingos keksz volt, ami szét folyt sütés közbe. Hát nem éppen volt szép látvány, és ha nincs a csoport, valószínű, hogy a kutyánál köt ki, én meg nem tudom hol.... :-) Ehelyett, fel raktam a csoportba a képet, jót nevettünk, és lett belőle darált keksz, miután kiszárítottam. Abból pedig kókuszgolyó. 
Sok csoport van ezen a közösségi oldalon, ilyen-olyan célzattal, van több olyan is ami szintén a gluténmentes élettel, ételekkel foglalkozik, ez a fő téma. Nagyon hasznosak Ők is. De ekkora összetartást, segítőkészséget amit itt lehet tapasztalni, én még máshol nem találtam. 
Ez a csoport 2012-ben alakult, azzal a céllal, hogy segítsék egymást, főleg receptekkel. Azóta pedig csak növekednek, és növekednek ma már immáron több mint 37000 fővel büszkélkedhet! Azt hiszem ez a szám önmagáért beszél! Természetesen nem annak örülök, örülünk, hogy ennyi lisztérzékeny beteg van, hanem annak, hogy van hova fordulnunk! 
De ezt a csoportot irányítani is kell, össze kell tartani! Dicsérni, biztatni a tagokat, néha lehűteni az indulatokat. Ehhez van egy csoportvezetőnk, akinek véleményem szerint nem könnyű a dolga, nem irigylem. De mindig ott van amikor szükség van rá, oda figyel mindenre. Amióta én csoporttag vagyok, kb. 2 éve, még nem tapasztaltam, hogy türelmetlen, vagy elutasító lett volna. Ahogy össze tartja ezt a hatalmas "családot", nem kis munka, nem kis kihívás! Hétköznap, hétvége, ünnepnap, Ő ott van, és számíthatnak rá a csoporttagok. És egymásra is! Tanáccsal, receptekkel, bátorítással, mindig segítik egymást. Aggódnak egymásért ha baj van. Együtt nevetnek, vagy épp együtt sírnak! 
Második otthonnak azt szoktuk nevezni ahol a kölcsönös szeretet, a kölcsönös tisztelet, és a  segíteni akarás természetes velejárója a mindennapjainknak. Ezek a dolgok itt mind, egytől egyig természetesen jelen vannak, és én boldog vagyok, hogy a részese, a tagja lehetek ennek a csoportnak! Köszönettel és hálával tartozok Nekik, hogy nem engedik, hogy bármikor is feladjuk, ha szükség van rá, finoman intsenek, vagy bátorítsanak, vigasztaljanak. 
Ez az én második otthonom! :-)
https://www.facebook.com/groups/287045721344624

2016. május 10., kedd

Gyógyító nevetés

"Nagy piros orra van!" "Olyan fura cipője!" "Mindig vicceseket mondd!" "Hajtogat lufiból mindenféle mókás dolgot!" 
Azt hiszem ezekből a mondatokból már ki is lehet találni kiről is van szó. Igen a Bohóc doktor bácsiról, és a Bohóc doktor néniről. Dr. Lala és Dr. Jázmin. Akiket annyira szeretnek a gyerekek, és mi szülők is. Jelenleg Ők ketten járják hétről-hétre a kórházakat, a Heim Pál kórházat, a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinikát és a székesfehérvári Szent György kórház gyermek osztályát. És vizitelnek rendületlenül, hajtogatják az elmaradhatatlan lufikat, nevettetnek, bátorítanak, kimozdítják a beteg gyerekeket a betegség nehéz óráiból, erőt adva nekik, szebbé teszik nekik a kórházban töltött napokat. Már csak a megjelenésükkel mosolyt fakasztanak! Meglátjuk Őket, eltöltünk Velük pár percet, és azt gondoljuk hogy milyen jó is Nekik. Az Ő életük, csupa móka és kacagás. Hogy Nekik nem is lehet gondjuk. De még mennyire hogy van. Mert sokszor a mosoly, a kacagás, a mókázás mögött sok sok könny van. Amikor meglátogatnak egy kis beteget és utána el jönnek tőle, nyernek. De van úgy hogy veszítenek. Elveszítenek egy kis harcost! Mennének hozzá, de de már csak az üres szobát találják. És ezt el kell fogadniuk. Fel kell dolgozniuk. Újra kell mosolyogniuk, tovább kell menniük mintha semmi se történt volna. Nem hétköznapi munka az Övék. A legszebb de a legnehezebb is egyben!
" Nemcsak nevetéssel szeretnénk gyógyítani, hanem lelki támaszt és erőt adunk. Hallgatunk és figyelünk.. ott vagyunk, ahol a legnagyobb szüksége van ránk a gyerekeknek és a szüleiknek."
Mert bizony nem csak a gyerekekkel foglalkoznak, hanem a szülőkkel is, mert bár nem ez a fő elhivatottságuk, de figyelnek rájuk is, erőt adnak, bátorítják őket is. 
Szükségünk van Rájuk! Szükségük van a gyerekeinknek is Rájuk! Boldogok vagyunk, örülünk egy-egy ilyen "vizit" alkalmával, mert látjuk milyen hatással vannak a gyermekeinkre, mekkora örömöt tudnak nekik okozni, és egy huzamosabb kórházi bent lét alkalmával várjuk azt a napot amikor jönnek!
" Hihetetlennek tűnhet, de a 16 év vizitjei során 140 tégely piros és fehér arcfestéket fogyasztottunk, és két bőröndnyi arclemosót használtunk el utána, hogy a saját rokonaink is felismerjenek bennünket. 40 ezer kutyát és 30 ezer zsiráfot hajtogattunk- és több mint 180 ezer beteg gyermeket látogattunk meg." 
Nem kevés számok ezek! De Ők arra tették fel az életüket, hogy a mi gyermekeinket segítség! Akkor is ha épp nagyon nehéz! Akkor is ha éppen legszívesebben sírnának! 
" Könnyebb megnevettetni két-háromszáz embert, mint egy beteg gyereket!" 
Ezt pedig mi magunk szülők is nagyon jól tudjuk. Segítsünk most mi nekik! Hogy is tehetjük ezt? Megtehetjük adónk egy százalékával! Adószámuk: 18238657-1-43 
De támogathatjuk Őket bármilyen tárgyi vagy pénzbeli adománnyal is, bankszámlaszámuk: 
K§h BANK 10403136-31306553-00000000
MagNet Bank 16200182-00067410-00000000
Segítsük Őket, hogy továbbra is segíteni tudják a mi gyermekeinket, hogy nevetést hozhassanak beteg gyermekeink szürke hétköznapjaiba, mert a nevetés a legjobb gyógyszer!

Gyönyörű, ám annál nehezebb hivatás ez! Nagyon nagyon sok türelem, erő, és szeretet kell hozzá. Ez Nekik mind mind meg van! Segítsünk hát Nekik, hogy még nagyon sok helyre, nagyon sok gyermekhez eljuthassanak még!






2016. április 13., szerda

Laktózérzékenység, tejallergia 2.

Az előző részben olvashattatok a laktózintoleranciáról, vagyis tejcukor érzékenységről, most a tejfehérje allergiáról írok. Azt már írtam hogy ez nem egyenlő a tejcukor érzékenységgel, más a kezelése is, és másabbak lehetnek a tünetek is! Nézzük akkor hogy mi is a tejallergia!
Tejallergia esetén a szervezet a tejben lévő fehérjét, más néven kazeint allergénként ismeri fel, és jelentkeznek a kóros immunválaszok.
Mik a tejallergia tünetei?
- hasfájás
- hasmenés
- véres széklet
- bőrtünetek, ekcéma, csalánkiütés
- súlyosabb esetben anafilaxiás roham, ajkak, gége, nyelv feldagadása ami életveszélyes állapotot idézhet elő! Ebben az esetben azonnali sürgős beavatkozásra is szükség lehet!
Milyen vizsgálatok szükségesek tejallergia gyanú esetén?
- bőrpróba, prick teszt
- vérvizsgálat, vérből igE ellenanyagot néznek
Különbség még a laktózérzékenység és a tejallergia között, hogy míg a laktózérzékenyeknél kis mennyiségű tejcukor bevitel esetén még nincsenek tünetek, addig a tejfehérje allergiásoknál már közvetlen a tej fogyasztása után jelentkezhetnek a tünetek! 
Mit lehet fogyasztani és mit nem egy tejallergiásnak?
Itt már kicsit összetettebb a válasz, hiszen nagyon nagyon sok termék, gyógyszer is tartalmazhat tejfehérjét, kazeint! Semmilyen állati eredetű tejet, tejterméket nem szabad fogyasztani! Figyelni kell a termékek összetevőit, és ha a felsorolt összetevők bármelyike is szerepel benne akkor nem szabad fogyasztani:
-  tej-, tejszármazék
- tejpor
- tejsavó
- savóprotein
- író, írópor
- kazein, kazeinszármazékok
- laktóz, tejcukor
- hidrolizált kazein
- zsírhelyettesítők, E-478, E-472
Fontos, hogy a tejallergiás anyatejjel táplált csecsemőknél az édesanya is szigorú tejmentes diétát tartson, hiszen az anyatejen keresztül felszívódik a tejfehérje a kisbaba szervezetébe, ezzel tüneteket okoz!
Mit lehet fogyasztani?
növényi eredetű tejhelyettesítőket, rizs-, mandula-, zab-, szója-, kókusz termékek, tejhelyettesítők, joghurtok. Fontos azonban, hogy bár a szója az egyik legolcsóbb tejhelyettesítő, kisgyermekeknél nem ajánlott ezt használni, mert keresztallergiát okozhat és ugyanolyan tüneteket okozhat mint a tejfehérje allergia, vagy súlyosabbat! 
Mivel a tej az egyik legfontosabb kálcium forrásunk is, tejmentes diéta esetén szükséges gondoskodni a megfelelő kálcium pótlására is, gyógyszertárakban kaphatók kálcium pezsgőtabletták, rágótabletták, vitaminok. 
Ez, véleményem szerint nagyobb oda figyelést, szigorúbb diétát igénylő betegség. Itt nincs gyógyszer ami majd segít lebontani a szervezetünkbe bejutó tejfehérjét, itt figyelni kell a termékek összetevőit, és szigorúan betartani a diétás előírásokat.
De nagyon sok mindennel lehet helyettesíteni is, meg kell találni a számunkra legmegfelelőbb tejhelyettesítő termékeket!


2016. április 11., hétfő

Laktózérzékenység, tejallergia 1.

Nagyon sokan össze keverik még a mai napig is a laktózérzékenységet és a tejallergiát. Nagyon sokszor úgy gondolják, hogy kettő egy és ugyanaz. Eladók szájából sűrűn hallottam már amikor tejmentes árút keresek, hogy ez laktózmentes, ez jó! Mondom neki hogy nekem tejmentes kell, és még mindig állítja hogy de hát ez az! Ez jó! Nem! Nem jó! Pici lányomnál amikor kiderült, hogy tejallergiás könnyű dolgom volt, mert egyszerűen semmilyen tejet, tejterméket nem fogyaszthatott, csak növényi eredetűt. Nagyobbik lányomnál laktózérzékenység jött, na itt azért már nekem is gondolkodnom kellett hogy mit is adhatok neki, és miért. Ebben szeretnék most segíteni, hogy érthetőbb legyen hogy mi micsoda, mi mit jelent, és a nagy kérdés, mit lehet fogyasztani? Első körben a laktózintoleranciáról, vagyis a tejcukor érzékenységről írnék pár dolgot.
Mi is az a laktóz? 
A laktóz a tejben és tejtermékekben megtalálható tejcukor. Normál esetben a szervezetünk termel egy bizonyos laktáz nevű enzimet, ami segíti a laktóz, vagyis a tejcukor lebontását. Abban az esetben ha a szervezetünk nem termel elég laktázt, akkor beszélhetünk laktózérzékenységről! Ezért is nevezik enzimhiányos betegségnek.
Milyen tünetei vannak a laktózérzékenységnek?
- hirtelen fellépő, vizes hasmenés
- haspuffadás
- görcsös hasfájás
 A laktózérzékenységnek több csoportja van, elsődleges, másodlagos, és van a veleszületett. A veleszületett laktózintolerancia már csecsemő korban jelentkezik, a másodlagos valamilyen gyulladásos, vírusos megbetegedések kísérőjeként jelentkezhet. Az elsődleges laktózérzékenység pedig genetikailag meghatározott érzékenység, ami bármely életkorban kialakulhat. 
Hogy állapítható meg a laktózérzékenység?
Vannak felnőttek akik ösztönösen elhagyják a tejet, tejtermékeket az étrendjükből, mert fogyasztásuk panaszokat okoz. Gyermekeknél azonban léteznek erre irányuló vizsgálatok, mint például székletvizsgálat, itt a széklet savasságát mérik, és a hidrogén kilégzéses teszt. Ez a vizsgálat pár órát vesz igénybe, lényege, hogy éhgyomorra laktóztartalmú folyadékot kell inni ez után pedig bizonyos időközönként a kifújt levegő hidrogén tartalmát mérik. 
Mit ehet a laktózérzékeny?
Manapság szerencsére már nagyon sok laktózmentes élelmiszerrel találkozhatunk a boltok polcain. Laktózmentes tejek, tejtermékek, felvágottak, és ezt minden esetben fel kell tüntetni a gyártóknak! Ha pedig nem laktózmentes élelmiszereket fogyasztunk, például közétkeztetésben a gyermekek, gyógyszertárakban kaphatók laktáz rágótabletták, cseppek. Ezek étkezés előtt szájon át bevehetőek, és ez segít a szervezetbe bevitt laktóz lebontásában. 
Kellő oda figyeléssel, körül tekintéssel jól kezelhető, és teljes életet lehet élni! 
Következő cikkemben a tejfehérje allergiáról fogok írni... :)

2016. április 10., vasárnap

Cölieakia, lisztérzékenység

Mi is a lisztérzékenység vagy más néven cöliákia?
A lisztérzékenység az egész szervezetet érintő örökletes autoimmun betegség, amely ha nincs kezelve súlyos betegségeket is okozhat. Jelenleg a cöliákia nem gyógyítható, de megfelelő, szigorú, élethosszig tartó diétéval kezelhető és teljes értékű életet lehet élni! A lisztérzékenység elnevezés félreérthető, mert nem csak a liszttel van a gond, hanem egyes gabonafélékben megtalálható gluténról, azon belül pedig egy bizonyos fehérjecsoportról a gliadinról. Fogyasztása során sérül a vékonybél nyálkahártyája, a bélbolyhok károsodnak ez pedig felszívódási zavarokhoz vezet.
A lisztérzékenység lehet örökletes, de kialakulhat bármely életkorban is! Jelentkezhet tipikus tünetekkel, de előfordulhat, hogy éveken keresztül szenvedünk bizonyos tünetektől, és eszünkbe se jut hogy esetlegesen lisztérzékenyek vagyunk. Utalhat rá egy vérvétel során felfedezett vashiány, vérszegénység, vitaminhiány. A nem tipikus tünetek a legkülönfélébbek lehetnek.
- csont-, és fogproblémák, kálcium hiány miatt
- kóros fogyás,a nem megfelelő tápanyag felszívódás miatt
- fáradság, kimerülés, izomgyengeség, B12 vitamin hiány miatt
- nőknél a teherbe esés esélye csökken és nő a vetélések lehetősége
- cukorbetegség
- pajzsmirigy működési zavarok
A felsorolt tünetek esetén mindenképp szükséges a megfelelő vizsgálatok elvégzése, mert a kivizsgálatlan és kezeletlen cöliákia súlyosabb betegségeket okozhat, növeli a daganatos bélbetegségek kialakulását is! Nem mellesleg pedig egy megfelelően össze állított diéta segítségével egy sor olyan tünettől, hiánybetegségektől szabadulhatunk meg ami megkeserítheti az életünket.
A diagnózis felállításához mindenképp szükséges egy laboratóriumi vizsgálat, amikor is a vérből IgA és IgG antitestek kimutatása a cél. Ha ez pozítiv eredményt hoz, a következő szükséges lépés a gyomortükrözés során a vékonybélből vett szövetminta ( biopszia ) elemzése, boholyatrópia kimutatása. Nagyon fontos azonban hogy az orvos határozott utasításáig NE kezdjünk gluténmentes diétába, mert ez befolyásolhatja az eredményeket, és téves diagnózishoz is vezethet.
Azonban előfordulhat, hogy a vérvizsgálat nem ad egyértelmű választ, de a tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak. Ebben az esetben is érdemes elvégeztetni a gyomortükrözést, és ennek során a biopsziát, mert bebizonyosodhat a lisztérzékenység a negatív véreredmény ellenére is.
Összefoglalva igencsak változatos tüneteket produkáló betegségről van szó. Vannak esetek amikor tipikus tünetek jelzik a betegséget, van amikor nem és egy másik betegség során elvégzett vizsgálat során derül ki a cöliákia. De akárhogy is van, ne dugjuk homokba a fejünket, vizsgáltassuk ki magunkat ha felmerül a gyanú. Nem könnyű a gluténmentes diéta, de ahogy írtam is teljes életet lehet élni így is, és igenis van élet a glutén nélkül is!


2016. április 4., hétfő

Tegyünk Együtt Egymásért 15. találkozója Vértesacsán

Nagyon nagyon vártam, vártuk már ezt a napot, és nyugodtan kijelenthetem szuper volt. Sőt!! Még annál is szuperebb! 
Már hetekkel előtte elkezdtünk tervezni, és össze állítani a dolgokat, programokat, hogy minden úgy sikerüljön ahogy szeretnénk. Nagyon fontos volt számomra, és mivel már elég régóta vártunk arra, hogy létre jöhessen ez a nap, nem túlzok egy kicsit sem, amikor azt mondom, hogy az álmom valósulhatott meg. Már csak azért is, mert soha nem fogom elfelejteni azt amikor Boginál kiderült a gluténérzékenység, egyedül voltunk itt a településen ahol lakunk ezzel a problémával, azt se tudtuk hogy kezdjünk neki a diétának, hova, kihez forduljunk. Kenyér sütés??? Húhúúú... Azt se tudtam mi fán terem, és Bogi persze nagyon kenyeres volt. Ez csak egy példa a sok közül amiről fogalmam se volt.
És ezért volt ennyire fontos! Mert tudom milyen érzés ha közlik a diagnózist és nem tudok vele mit kezdeni, tudom mit kellene tenni, de nem tudom hogyan. Sajnos bármikor, bárkinél kiderülhet, és szeretném ha tudnák, hogy nincsenek egyedül, van segítség, van élet a glutén nélkül is! De még mennyire hogy van!! :) 
Volt pár ember, akire külön számítottam, hogy eljönnek, fontosnak tartottam hogy ott legyenek, hiszen a munkájukból adódóan elkerülhetetlen hogy találkoznak az ételallergiával. Volt aki sajnos nem tudott eljönni, de volt aki igen, és ez külön nagy öröm volt! A vissza jelzések alapján pedig aki ott volt, nagyon jól érezte magát, és nem bánta meg hogy eljött. 
Volt tanácsadás, kóstoló glutén-, tej-, és cukormentes finomságokból, kókuszgolyó gyúrás, almás gombóc készítés, gyermekprogramok, torna, és sok sok vidámság. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen sok gyerkőc jött el, jó volt látni, hogy jól érzik magukat és igencsak aktívak voltak.
Végül szeretném megköszönni mindazoknak akik segítettek abban hogy létre jöhessen ez a nap, biztosították a rendezvényhez a helyszínt, segítettek a rendezvény hirdetésében, a plakátok nyomtatásában, kiragasztásában! Biztattak, támogattak egy-egy szóval, mondattal.
Köszönjük Nekik!
Külön köszönet jár az én nagy lányomnak aki a suli, és a tanulás mellett is vállalta a gyereksarok rendezését, foglalkozott a kicsikkel, és még segített a finomságok elkészítésében, itthon is és a rendezvényen is!
És akkor most jöhetnek a képek amik önmagukért beszélnek:


A lányok nagyon sok finomságot csináltak


Betti, (Fittmami) alaposan megmozgatta az aprónépet

Készül a rizspuding Monával és Emesével
Mona, Emese és Szabó Ági
Pár perces csend, amíg a kismanók eltüntették a pudingot
Nekik már csak az üres tejfőző jutott :)
A nap fénypontja...
Gombócgyúrás
Monával... Akire mindig számíthatok, és akitől rengeteget tanulhatok.


2016. február 6., szombat

Kik döntenek gyerekeink feje felett?

Nem szeretem a politikát. Nem szeretem egyik pártot sem. Igyekeztem mindig távol maradni tőle, ettől az össze-vissza, érthetetlen világtól. Amióta szavazó állampolgár lettem, bevallom őszintén, nem túl sűrűn voltam szavazni, és nem is volt emiatt lelkiismeret furdalásom. Azt mondták ismerősök, barátok, " ha nem mész, az ellenzéknek adsz egy plusz szavazatot!" Nem igazán hatott ez sem, aztán amikor megszülettek a gyermekeim, elmentem, talán egyszer, kétszer. De nem azért mert annyira akartam, hanem mert úgy alakult. Ennyi. Akikre a hozzám közelálló emberek, családtagok szavaztak, arra szavaztam én is. Van felhozatal, választék egy pár, hogy kire és miért lehet, érdemes szavazni, ki ígér többet, ki szimpatikusabb, stb. Ebben az időszakban sok mindent ígérnek azok az emberek akik indulnak a politikai választásokon, talán még komolyan hisznek is abba amit mondanak, hisznek abba, hogy majd ők megcsinálják, majd ők segítenek a szavazóikon, a hétköznapi embereken, erősnek érzik magukat, mi pedig jobbat remélve hiszünk nekik, és szavazunk. 
Aztán valaki, valakik nyernek, és akkor hajrá, csináljuk amit ígértünk. Mi, a szavazók, a hétköznapi emberek pedig várjuk a "csodát".
Én igyekeztem ebből a világból nem észre venni semmit, vagy csak nagyon keveset, ami a családomat vagy engem érintett azt elfogadtam, tudomásul vettem, maximum háborogtam egy darabig magamba, és aztán lezártnak tekintettem a dolgot. Ez van és kész. De ami most a napjainkba folyik körülöttünk, mindennapi szinten, akár akarom akár nem igenis hatással van az életünkre, a gyermekeink életére. Nem tudok, és nem is akarok elmenni szó nélkül a dolgok mellett, és tudom hogy a világot nem változtathatom meg,-szerencsére nem is ez a dolgom-, de a véleményemet leírhatom és le is írom. 
Mindenhonnan, tv-ből, rádióból azt lehet hallani, hogy így a tanárok úgy az intézmények, most itt tüntetnek, most ott tartanak a tanároknak konzultációt. Meghallgatják Őket! De meg ám! De segítenek is rajtuk?
Mi kívülállók nem sok mindent látunk az Ő munkájukból, nem tudjuk mit tesznek meg azért, hogy a gyermekeink mindig a megfelelő szintű oktatást kapják, nem tudjuk mikor kelnek, mikor fekszenek, hogy mindent el tudjanak végezni ami a feladatuk. Bennünk csak egy kép van Róluk, hogy állnak az asztal mögött, tanítanak, felháborodunk, ha valamelyik tanár rá mer szólni a gyerekünkre, akkor meg már képesek vagyunk botrányt is csinálni, ha ordít, vagy esetlegesen az asztalra csap!!!
Vajon mi szülők, mindannyian, bele gondoltunk már abba akár egyszer is, hogy milyen is az Ő életük? Mit kell nap mint nap küszködniük a MI gyerekeinkért? Hogy milyen elvárásoknak kell megfelelniük? Az Ő 8 órás munkájuk, nem 8 órás! Elvárásoknak teszik ki Őket, feltételeket támasztanak nekik, nem veszik figyelembe hogy megtudnak-e felelni, de számon kérik ha nem! És ez csak a munkahelyük, a családi életük még sehol nincs. Nagyon nagyon sok tanár a családjától, a gyerekeiktől veszi el az időt, hogy megfeleljenek azoknak a követelményeknek, amit- oda fent, azok akikre esetlegesen Ők is szavaztak, mert így tartották helyesnek-, nekik állítottak fel, dolgoznak az iskolában, dolgoznak otthon a mi gyerekeinkért, éjjel-nappal! Ezt mindenféle túlzás nélkül írom le!
De ez mind nem elég, nem elég terhet róttak rájuk, még nem szakadtak bele a munkába, ezért azok a bizonyos okos emberek még arra is kötelezik Őket, 2015 szeptember 1-től, hogy oldják meg az ételallergiás gyerekek mindennapos háromszori étkezését! Igen? De hogy? És miből? Erre sajnos nincs válaszom!
Mi a szerencsésebbek közé tartozunk, olyan Igazgatója és fenntartója van az iskolának, aki tényleg mindent meg tesz, azért hogy ezt biztosítsák, az iskola saját költségvetéséből finanszírozná a gyermekeim étkezését, mert annyi támogatást nem kap az államtól mint amennyit az egészséges, normál étkezésű gyerekek esetében. De kötelezve vannak! Hogy hogy oldják meg, az már legyen az Ő dolguk??!! Pedig ezek a speciális ételek duplájába, triplájába kerülnek mint a hagyományos alapanyagok! Mégse támogatják az intézményeket, abba hogy meg is tudjanak felelni az elvárásoknak, hogy teljesítsék a kötelességüket! 
Ha pedig nem tartják be a az előírásokat, bizony bizony számon kérik rajtuk! Akár oda fentről, akár mi szülők, de számon kérik, kérjük Őket. Mert nekik ez kötelességük. Mert nekünk ez jár. És bele se gondolunk abba, hogy nekik mi jár. Nekik is jár a pihenés, nekik is jár az elismerés, vagy ha többet nem is tudunk adni, akkor legalább annyi, hogy: KÖSZÖNJÜK!
Ahogy írtam a cikkem elején is, nem voltam oda a politikáért, hát ezek után se leszek oda! Ahogy annyi minden mást is eldöntöttek már és elrendeztek a politikusaink, ezt is jól megcsinálták! Majd ők felszámolják a gyermekéhezést. Majd ők munkahelyet teremtenek. Majd ők pedagógus életpályát csinálnak. Ez mind az lenne?
Nem csak a mostani kormány ilyen "ügyes". Mindegyik nagyon tud ígérni, aztán nagyon tud felejteni és csak a saját jólétére koncentrálni.
Úgy hogy ezek után legalább mi ne felejtsünk, és ne kérjünk számon úgy hogy nem tudjuk mi van a "látszat" mögött.




2016. január 23., szombat

A bizalom ára

Nem ezt akartam! Nem erre készültem! Amikor a következő bejegyzésemet állítottam össze, a szeretetről, az elfogadásról, a segíteni akarásról, a segítségnyújtásról akartam írni. Boldogan, megnyugodva, hogy végre rendeződnek kicsi lány problémái, dolgai. Hogy végre minden rendben van! Ehelyett most nem erről fogok írni. Sajnos nem tudok. Miközben készültem arra a bizonyos bejegyzés megírására, már folyamatosan azt éreztem, hogy valami nem jó, valami nem stimmel, de fogalmam sem volt hogy mi! Láttam, hogy Bogi nincs jól, egyre rosszabbul van, és nem tudtam hogy segíthetnék, hiszen mindenre ugyanúgy oda figyeltem mint eddig.
Februárban lett volna kereken egy éve, hogy sikerült megtalálni a megfelelő éttermet, aki vállalta hogy elkészíti Boginak -akkor még az ovodába-, az ebédet, vállalta, hogy a diétának megfelelően készíti el külön konyhán dietetikus bevonásával. Hatalmas volt az öröm, írtam is erről Nektek akkor. Minden rendben ment, bármi probléma volt akár a mi részünkről, akár az étterem részéről, mindig jeleztünk egymásnak, és megbeszéltük. Majd mindennap hívtak, hogy mit és hogy készítsenek Boginak, eheti-e, szereti-e. Kicsi lány elkezdett hízni, jókedvű volt, jó étvággyal meg evett mindent amit főztek neki, sőt volt olyan, hogy meg se bírta enni egyszerre az egészet, mert akkora mennyiséget kapott. Megnyugodhattunk végre, és én is boldog voltam. Hiszen anyagilag is nagyon nagy segítség volt az, hogy kicsi lánynak mindennap biztosítva volt a meleg étel, ráadásul a diétájának megfelelően, glutén-, tejfehérje-, és szójamentes.  Elkezdhettem munkát keresni, hiszen nem kis anyagi megterhelést jelent ezeknek az élelmiszereknek a megvétele, biztosítása. Úgy éreztem minden tökéletes, minden a legnagyobb rendben van. Szeptembertől azonban valami megváltozott! El kezdődött az iskola, és Bogi nem akart enni. Néha néha hasfájások is voltak, enyhék és nem túl sűrűn. Először arra gondoltunk, azért nem eszik mert teljesen új közösségbe került, sokkal többen látják, hogy Ő mást eszik, kérdezgetik is néha hogy miért, és ezt nehezen tudja elfogadni. 
De továbbra se evett úgy ahogy szokott. A hasfájások is sűrűsödtek, elkezdett fogyni, ha magamhoz öleltem, éreztem a kicsi bordáit, és pihe könnyű lett. Láttuk rajta hogy nincs jól. Voltunk a háziorvosunknál, ha jól emlékszem még vérvétel is volt de negatív lett. Beszéltünk a gasztros doktornőjével, hogy esetleg valami vírusos dolog lehet, de nem javult semmit, újra elkezdtük a refluxra régebben kapott gyógyszert is, hát ha ott a baj. De semmi. Nem javult semmit. Éjszaka szegénykém már úgy aludt, hogy álmában is a keze a hasán volt!!! Felriadt éjszakánként hogy fáj a hasa és sírt. Jött a fájdalomcsillapító. Nem egyszer, nem kétszer! És itthon ugyanúgy figyeltünk az étkezésére, sőt! Már olyanokat is elvettem tőle, édességek, rágcsák amiket addig megehetett nyugodtan, nem volt tőle semmi baja, de nyomokban tartalmazhatott tejet, vagy szóját. Gondoltam hátha ez a baj.
Mindeközben többször is észre vettük, eleinte csak ritkán, aztán egyre sűrűben, hogy az étel amit kap, zsíros, furcsa ízű, nem kellően megfőzött. Én türelmes vagyok, úgy voltam vele, több emberre főznek, elő fordulhat, hogy nem úgy sikerül ahogy kellene, de készültem hívni őket, hogy ez így nem jó. Arra nem is mertem gondolni, hogy nem tartják be azokat az előírásokat, ami alapján az ilyen diétás ételeket elkészíthetik. Meg se fordult a fejembe, hiszen nem volt okom rá. 
De akkor amikor haza hoztuk az éthordót és megláttam, hogy ez nem is az amit mi beküldtünk az étterembe, betelt a pohár. Akkor megfordult a kérdés a fejembe, hogy biztos hogy a megfelelő ételt kapja Bogi? 
Az iskola Igazgatójával egyeztetve felhívtam  az éttermet, elmondtam mi a problémám és feltettem a kérdést: a megfelelő ételt kapja Bogi? Az étterem vezetője természetesen rögtön hárított, ő csak rizsliszttel főt, már azoknak a gyerekeknek is akik nem lisztérzékenyek! Ő biztos nem hibázik, ő oda figyel mindenre. 
Ezek után megkértem, hogy olvassa fel nekem a Bogi ételéhez használt alapanyagok, fűszerek összetevőit. Itt bukott minden! A fűszer glutént tartalmazott, az alapanyagok közül volt ami tejfehérjét vagy szóját tartalmazott! Ledöbbentem... Ő pedig közölte velem, hogy nem gondolta azt, hogy ennyire figyelni kell mindenre! Megkérdeztem, hogy van-e dietetikusa aki felügyeli és segíti az ételek elkészítésénél? A válasza: minek? Annak idején ezt tanulta, ő tud mindent, neki nem kell. A külön konyhát már meg se mertem kérdezni ezek után, egyszerűen közöltem vele, hogy köszönjük szépen nem kérünk több ebédet Boginak! Megkérdezte, hogy most mi a baj? Meg hát neki szerződése van az iskolával, és hogy az iskola Igazgatója tud-e erről. Hát persze hogy tudott. 
Fogalmam sincs hogy lesz ezután. Az első és legfontosabb most, hogy kicsi lány helyre jöjjön, meggyógyuljon. Nem tudom mekkora kárt tehetett a szervezetébe a régóta tartó diétahiba. Jövő héten megyünk a gasztrós doktor nénihez controllra, ahol majd elmondjuk hogy mi történt, és a többit majd meglátjuk. 
Megbíztunk bennük, és ez lett az ára. 
A teste, a kicsi szervezete megszenvedte az biztos! Hogy a kis lelkében mi mehet végbe, bele se merek gondolni. Eszembe jutott az elején nem is egyszer, hogy azért mondja hogy fáj a hasa mert fel akarja hívni magára a figyelmet, azt akarja hogy többet foglalkozzak vele, munkát kerestem, szerettem volna újra dolgozni, és Ő ezt elég nehezen viselte. Arra gondoltam, hogy ez is közre játszik, és csak kitalálja, hogy fáj a hasa. Erről többször próbáltam is beszélni vele, de Ő mindig mondta, hogy de igen, neki tényleg fáj a hasa! Nem értettem hogy miért, hisz mindig mindenre oda figyelünk. Szegénykém vajon mit gondolhatott? Hogy anya vajon miért nem hisz neki? A viselkedése is megváltozott, agreszívebb, türelmetlenebb lett. Ő aki imádott tanulni itthon is, már nem akart, nem érdekelte. 
Csak remélni tudom, hogy hamar rendbe jön, azért pedig imádkozok hogy soha de soha többet ne történhessen se vele, se más gyerekkel ilyen. Az étterem nevét nem írom le ide, de mindent meg fogok tenni azért hogy nehogy meg tegyék ezt mással is!!!